Kovács Zsolt Blogja

Egy borongós napom-2009 november 9.

11/29/2009

  ***  Egy borongós napom-2009 november 9. Írta:Kovács "Zsotza" Zsolt  ***          Mindig csodáltam azokat a Bloggereket, (és Bloggerinákat),akik személyes témájú írásokat tesznek fel Blogjaikba,és van elég bizalmuk-önbizalmuk ezt ország-Világ-Kybertér elé tárni.  Én ezen a téren nem voltam/vagyok otthon....elvégre ki a túrót érdekelne,hogy egy Kovács Zsolt néven a Világra született Homo sapiensnek milyen napja volt,mit evett,szeretik-e vagy utálják,satöbbi..:--))  Mégis,tennék egy kirándulást a blogolás eme műfajába.   Halásztelken lakom,Szigetszentmiklóson dolgozom-kerékpárral szoktam közlekedni elsősorban,így a tömegközlekedést ritkán veszem igénybe.  Már régóta terveztem,hogy elmegyek Újpestre,hogy Barna Zoltán ( http://exjt.hu ) barátom,és hittestvérem sírját meglátogassam koszorúval.  Mivel más ügyintézésem is akadt,így gondoltam:  Egy napon végzek el mindent.   Ez a nap volt 2009 november 9-e.  Amikor  megérkeztem az Újpest-Központ aluljáróba, kerestem az esszében megörökített Bús Arcú Nénit  ( http://mohabacsi.uw.hu/drama_essze.htm ) ,aki Őrtorony újsággal a kezében szokott állni,missziózni az aluljáróban,és az utolsó előtti blog-bejegyzésemben írok Róla.  Sajnos,nem találtam ott.  Ahogy az egyik kedves Blogtárs, Kunmacho ajánlotta,szerettem volna Neki virágot adni.  Kétségtelen,hogy világnézetileg nem állunk "közös platformon",de tisztelek minden embert,aki a meggyőződéséért vállalja a közömbösséget,a népszerűtlenséget,és az elutasítást.  Könnyű drukkolni egy csapatnak,amely népszerű,és sokszor győz.  (Viszonylag) könnyű kampányolni egy népszerű ügy,vagy politikai társaság melett.   Remélem jól van a Néni,és egyszer találkozik majd a Jézus Krisztussal,akinek a kegyelmét nem kiérdemelni kell (nem is lehet!), - hanem egyszerűen  (f)elismerni,és elfogadni. Aki pedig hittel Krisztushoz jön,azt a Megváltó nem küldi el,hanem megőrzi őt,és örök életet ad neki!  János Evangéliuma 10.fejezet 27-28.: "Az én juhaim figyelnek a hangomra,és én ismerem őket,ők pedig követnek engem,és örök életet adok nekik,és soha semmiképpen nem pusztulnak el,és senki sem fogja kiragadni őket a kezemből ."- A Szentírás "Új Világ" Fordítása,-a Jehova tanúi egyház által használt Biblia.     Ha már Újpesten járok,megnéztem,mi  maradt a Tungsram Vákuumtechnikai Gépgyárból.  A nagy jövés-menés helyett csak néhány ember közlekedett a környéken,a Lachner György utcai kapun.  A  Fóti úti kapun még ennyit sem láttam....a leépülés csendje....?  Isten adjon erőt,és megoldást a vezetőknek,és a még ott dolgozóknak (volt dolgozóknak)!   Visszaemlékezem:  Nekem 15 év  után fájdalmas volt a távozás a felszámolt Csepeli Fémmű R.T.-ből....abban reménykedtem...talán egy rossz rémálom az egész...de Istennek hála,a sebek gyógyulnak.  Folytattam tovább az  utamat a haldokló gyártól  a megyeri úti Temetőbe.  Idén (2009) júniusban 29.-én volt  Barna Zoltán barátom temetése itt.  Szeretném elhelyezni sírjánál az emlékezés koszorúját.  Bent,a temetőben egy ismerős arcot pillantottam meg Bibliával a kezében. Egy 80 év körüli bácsi volt,aki időnként megjelent  a gyülekezetben.  Haja,jellegzetes ősz szakálla beszéde valahogy a régi bibliai prófétákat juttatta eszembe.   Sokat tudott beszélni,értelmesen,bátorítóan -de kevesen hallgatták meg.  Megszólított engem barátságosan,bár nem ismert meg.   Jó  volt látni,és hallani az ismeretlen Hittestvért,bár nem a legjobb időben sikerült.  Akkor döbbentem rá: ez a temető szinte "város a Városban", szinte tűt kell keresnem a "szénakazalban"!   De  ugyanakkor eszembe jutott korábbi Lelkipásztorom, Hegyi Bandi Bácsi tanítása is:  "Hamarabb adunk valakinek ezer forintot,mint időt  az életünkből!"     Beleborzongtam:  talán ez az utolsó találkozásom az idős hittestvérrel!  Amin én is meglepődtem: érdekel engem ez a testvér,nem volt fárasztó a beszélgetés!  Mert nem csak Ő beszélt,hanem kérdezett is-egy magányos öregembertől nagy dolog szerintem!   Ha csak fél órára is,de része lehettem az Életének!   Elbúcsúztunk,folytattam tovább utamat,és a sír-keresést.   Találtam egy régi sírfeliratot 1951-ből:  " A fizika mai törvénye szerint nem lehetetlen,hogy mint elektronok (az anyag végső részei) a kozmikus térben,és időben találkozni fogunk, de a fizikai folyamatról akkor már semmit sem tudnak a Voltak"    Ekkor még élt,és uralkodott Sztálin,és Rákosi Mátyás... világnézettől függetlenül,még a leg-ateistább emberben is ott dereng a gondolat: Nem lehet,hogy a halállal mindennek vége!   Láthattam Radics Béla, a méltán Gitárkirálynak nevezett Zenész síremlékét  ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Radics_B%C3%A9la )  Már sötétedett....elszomorított,hogy nem jártam sikerrel-pedig,ahogy később megtudtam: Közel jártam a célhoz!    Nem szerettem volna hazavinni a koszorút....gondolkodtam  : mit tegyek?  Végső gondolatomban arra jutottam: Keresek egy olyan sírt,amely nem régi,-tehát valószínűleg élnek az  elhunyt Hozzátartozói.  Mivel  nemrég volt Mindenszentek ünnepe,így a legtöbb síron volt virág,gyertya,koszorú.  Talán  a régieken (50-60 éveseken) nem volt....talán már a hozzátartozók sem élnek.  Egy 3 éves sírra tettem a koszorút....nem volt előtte akkor más-virág,gyertya,vagy koszorú.   Talán,ha viszály is volt az örökösök között,és kilátogatnak a temetőbe....talán az első lépést tudják megtenni a békülés felé-feltételezve (újra)  egymásról a jót!      http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/8747.kivalasztott